Idén nyáron végre eljutottunk Görögországba, ahol már az első napon, sőt, a szállás elfoglalása előtt (!) izgalmas, utólag tulajdonképpen vicces kalandokban volt részünk.

Meglepő módon fapados járatunk időben landolt a napsütéses reptéren, ahol a csomagjainkat is rekord idő alatt visszakaptuk. Busszal lehet bejutni a városközpontba: meg is találtuk a megállóban kígyózó sort. Úgy tűnt, minden flottul megy.

Némi várakozás után begördült a busz a megállóba, megindult a sor, és idővel mi is eljutottunk a napszemüveges, fehér szakállú buszsofőrhöz, aki ellenőrizte a jegyeket, majd angol nyelven mindenkit arra kért, hogy a túloldali csomagtartóba helyezze el a bőröndjét.

Hátracipeltük a két, jól megpakolt bőröndöt, és betettük a többi mellé. Ezután visszamentünk, és a jegyünk felmutatásával szálltunk volna fel a buszra. Csakhogy ekkor a sofőr közölte az egybegyűltekkel, hogy megtelt a busz, és legyünk szívesek kivenni a bőröndjeinket, különben nélkülünk utaznak Chaniába. Persze - megnyugtatásképpen - hozzátette, hogy hamarosan jön a következő járat. Ezt, gyanítom, senki nem hitte el.

Na de, több se kellett: futottunk hátra kimenteni a számunkra igencsak értékes bőröndjeinket! Közben együtt bosszankodtunk egy másik magyar párral, akik ugyanígy jártak.

Amikor visszakullogtunk a sebtében visszaszerzett javainkkal a túloldalra, meglepő kép tárult elénk: a sofőr szemrebbenés nélkül engedte felszállni a soron következő, újabb embereket!

Egy rövid szájtátás, majd káromkodás után mi is odaléptünk, és ismét a kezébe nyomtuk a jegyünket, mire közölte: Oké, akkor vigyék hátra a csomagokat a túloldali tárolóba! ...

Szerencsére jó vége lett a történetnek: megküzdöttünk érte, de végül sikerült feljutnunk a buszra, és a csomagjaink is megérkeztek velünk a célállomásra!

Másodszorra már okosan csináltuk: egyikünk a sofőr szeme előtt maradt (nehogy megint elfelejtsen), míg a másik elintézte a csomagokat a túloldalon.

Ám ezzel még nem értek véget az idegen országba érkezéssel kapcsolatos kihívások. Nem igazán tudom megmagyarázni, ami ezután történt, de arra hajlok, hogy a nagy meleg és az utazással járó fáradtság miatt.

A Kóbor Grimbuszt hátrahagyva bekapcsoltam a GPS-t a telefonomon, majd nekiindultunk a hőségben, hátunkon hátizsákkal, és a szűk kis járdákon zötykölődő bőröndökkel. A szállásadónkat korábban már informáltam a várható érkezésünk időpontjáról, és a buszról sms-t is küldtem neki, hogy hamarosan ott leszünk.

Amikor a telefonom jelezte, hogy közeledünk, meg is láttam egy kis öreg bácsit a járdán, hozzávetőlegesen a ház előtt. Nagyon megörültünk, és amikor hallótávolságba került, rá is köszöntem, majd angol nyelven megkérdeztem, hogy ő-e a házigazdánk (a konkrét nevére kérdeztem rá). Erre mosolyogva visszaköszönt - görögül! - és mondott még valamit, továbbra sem angolul. Kicsit meglepett, hogy alkohol szagú a lehelete, de ki vagyok én, hogy elítéljem? Más kultúra, más szokások. Az a lényeg, hogy a szállás rendben legyen.

Több, mint tíz évvel ezelőtt dolgoztam pár hónapig Görögországban, és akkoriban a nyelvet is elsajátítottam valamennyire, de a válaszából ezúttal sajnos csak a helló-t értettem. Miután befejezte a mondandóját, intett, majd továbbindult. Így hát mi is bőröndöstül sarkon fordultunk, és követtük. Időnként hátranézett, hogy jövünk-e.

Amikor kicsit túl sietősen, már-már udvariatlanul "rohanva" elért az utca végére, és ismét hátrasandított ránk, hirtelen gyanús lett nekem ez az egész. Először is: miért nem beszél angolul, amikor a levelezésünk úgy folyt? És miért tűnik úgy, hogy menekül előlünk?

Hirtelen fény gyúlt az agyamban, és rájöttem: nem is írtam be konkrét házszámot a GPS-be, sőt, még csak nem is abban az utcában vagyunk, ahol a ház van!

Mivel a konkrét címet csak később adta meg nekem a házigazda, sokáig a rá merőleges utcát vettem kiindulópontnak, amikor még otthon nézegettem a térképet, és az maradt benne a telefonom keresőjében...

Szerencsétlen random, görög bácsi pedig tényleg menekülni kényszerült a két külföldi őrült, alkoholista, és/vagy drogos elől, akiknek hiába mondta el világosan, hogy hagyják békén, ők több háztömbön keresztül üldözték!

Szegény tipikusan rosszkor volt rossz helyen - otthon biztosan bedobott még egy pohárka ouzot a nagy ijedségre!